rendkívüli módon jelen van, amikor az ember nagy óvatlan pillanatában elmegy az állatorvoshoz, merthogy a kutya húzza a fenekét- na már csak nem begyulladt a bűzmirigye- ki kéne nyomni doktorbácsi. Doktorbácsi (akit egyébként imádunk, főleg én, mert az ebállat visszaugrott az autóba, amint meglátta, hogy hova viszi őt az anyja...) megállapítja, hogy milyen kövér ez a kutya, tessék vigyázni rá... kinyomja a bűzmirigyeket (igen, legközelebbi életemben állatorvos leszek, be volt neki gyulladva), ad neki egy kis gyulladáscsökkentő injekciót (8000), gondol egyet és belenéz a kompjúterébe és megállapítja, hogy nahát, hiszen ennek a kis édesnek egy éve és öt napja lejárt a veszettség ellenije, meg a Lyme ellenije és még a kombináltja is... gyorsan oltsuk be. Beoltjuk. Kiskutya igazoltnak látja félelmét, több ízben le akar repülni az orvosi asztalról, na és még fogkövesedik a foga (hiába eszünk naponta egy rágókát- na még erre is veszünk valami izét)
És akkor mire az ember feleszmél, már ki is fizetett 32000 forintot. Na de kapott egy csomag kutyafogkefét ajándékba, tudod olyan sárga csomagolásút, amitől ragyogni fog a kutya foga (és amitől nem ragyog, merthogy olyat eszik és fogköves).
